Nyíredy Szabolcs Emlékéremmel tüntették ki dr. Botz Lajos professzort, egyetemi tanárt, klinikai főgyógyszerészt, a PTE Gyógyszerésztudományi Kar volt dékánját a május 23-25. között Debrecenben megrendezett Congressus Pharmaceuticus Hungaricus (CPH) and EUFEPS Annual Meeting 2024 rendezvényen.
A 2009-ben alapított „Nyiredy Szabolcs Emlékérem” kitüntetés a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság magas rangú kitüntetése, mely a hazai gyógyszerészet felemelkedését aktívan szolgáló, kiemelkedő kutató/oktató szakmai, közéleti teljesítményének elismeréseként adományozható.
Ahogy az a szervezet honlapján olvasható, kitüntetett az lehet, aki a tudományos szakterületén túlmenően a hazai gyógyszerészet egésze számára hasznos, előremutató közéleti tevékenységet végzett, a szűkebb szakterületének kimagasló művelésén túlmenően jelentős aktivitást fejtett ki a különböző gyógyszerészeti szakterületek eredményesebb együttműködése érdekében, tudományos, szakmai munkásságának egészét tekintve „híd” szerepet tölt be a gyógyszerészeti tudományok és a természettudományok/orvostudományok valamely ága között.
„Egyetemi éveim alatt tudományos diákköri munkám kezdeményezője és irányítója volt Nyiredy Szabolcs gyógyszerész végzettségű akadémikus, azokban az években egyetemi tanársegéd, Mészáros Sándor vegyészmérnök kollégájával együtt a Semmelweis Egyetemen” – idézte fel az elismerés kapcsán dr. Botz Lajos.
„Remek hangulatú hallgatókból és doktoranduszokból álló közösséget alakítottak ki, ahová jó volt bejárni, ahol az időnként éjszakába nyúló labormunka sem volt terhes. Ez később meghatározta pályafutásomat is. Így kerültem egy akadémiai kutatóintézetbe, majd Szabolcs segítségével a zürichi ETH-ra is, már mint »post-doc«. A megelőző évek közös munkája, témái révén válhattam Szabolcs által kialakított team egyik tagjává. Több évvel később, ismét itthon, a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnökeként beszélt rá, hogy vállaljam el mellette a főtitkári teendőket. Ez ismét közvetlen munkakapcsolatot jelentett számunkra, a korábbi néha »szenvedélyes« vitáink letisztulásával, kölcsönösen türelmesebb megértéssel” – fogalmazott.
„A PTE Szolcsányi János akadémikus javaslatára 2005-ben egyetemi magántanári címet adományozott Szabolcsnak. Közösen terveztük a szorosabb bekapcsolódását a pécsi képzésbe. Ennek vetett véget váratlanul 2006-ban betegsége. 56 évesen távozott, a hivatás fejlődését szolgáló sok-sok tervével, fáradhatatlan és folyamatos útkeresésével. 2006. november 13-án Budapesten, a Zugligeti Szent Család Plébániatemplomban így búcsúztam el tőle: »Szabolcs egy igazi homo ludens volt saját tudományában. Környezetére is kiható lelkesedéssel, szinte gyermeki – tehát igaz! - kíváncsisággal tett fel kérdéseket, kereste a válaszokat. Akiknek lehetőségük volt vele egy laboratóriumban dolgozni, azok megtapasztalták, hogy nincs üresjárat, hogy a kíváncsiság ragályos, hogy nyugodtan lehet és kell »ötletelni«, bátran kérdezni, hogy a fiatal, esetleg még tapasztalatlan, kollégára is oda kell figyelni. Szabolcs számomra kezdetben egy kiváló oktató volt, majd kapcsolatunk barátsággá fejlődött. Rendkívül megtisztelő számomra, hogy a MGYT érdemesnek tartott arra, hogy Nyiredy Szabolcs Emlékérem kitüntetéssel ismerje el szakmai és közösségi munkámat” – zárta gondolatait dr. Botz Lajos.